~ 1.fejezet. ~

Jackson Whittemore

Sokan azt mondják szerencsés csillagzat alatt születtem…és egyet kell velük értenem. Az én nevem Jackson Whittemore, egy 17 éves srác vagyok, nem éppen átlagos adottságokkal. A magam 180 cm magasságával az iskolában a második vagyok a tornasorban, de ez az egyetlen olyan dolog, amiben mások le tudtak győzni. Az első helyen az egyik haverom áll Justin, de róla majd később. Mindenki szerint a szálkás testalkatommal, a széles vállaimmal, a kockás hasammal, és a lefegyverzően gyönyörű kék szemeimmel értem el mindazt, ami miatt a legnépszerűbb srác lettem a Beacon Hills-i gimiben. Csapatkapitány, a nők bálványa mindenki csak így ismer. Igen azt hiszem már sokaknak feltűnt, de nem éppen egy visszahúzódó, félénk fiú vagyok. Magabiztos, bunkó a természetem, és iszonyúan jól nézek ki – ezt ki is használom, majd később megtudják, miért is van így, - nem szeretem, ha parancsolgatnak nekem. A függetlenség elv kérdése nálam, és ragaszkodok is hozzá. A két szenvedélyem a sport, és a nők. A lacroisse-ban kiengedhetem a gőzt, nem kell senkinek megfelelnem, mert egy őstehetség vagyok. Ezt nem magamtól találtam ki. Az edző mikor még csak elsősök voltunk, kiszúrt az udvaron, amikor a haverokkal passzolgattunk, és egyből bevett a csapatba. A gimiben én lettem a legfiatalabb tag, aki bekerült. Az edző ekkor a szüleimnek áradozott arról, hogy milyen tehetséges vagyok, és hogy mennyire sokra vihetem még a jövőben. Ha járok edzésre, és megnyerjük a meccseket, akkor még ösztöndíjat is szerezhetek bármelyik neves egyetemre. Apám erre a dologra kapott is. Sőt ez volt az első olyan dolog, amit én is mindennél jobban szerettem volna, és neki is a fényes jövőm lebegett a szeme előtt. Ha bekerülök egy nívós egyetemre, akkor eldicsekedhet a barátainak, hogy milyen tehetséges és okos az ő fia, mert XY egyetemre jár. Itt el is érkeztünk az egyik gyengepontomhoz…a családomhoz. Egyke gyerek vagyok egy munkamániás, szigorú apával, és egy dédelgető anyukával. Az apám mindent megad nekem, értsünk ez alatt egy új autót, ha elfelejtett volna valamit, vagy egy új CD-lejátszót, ha nem ért volna oda az egyik legfontosabb meccsemre. Az ő elve, hogy pénzen még a boldogság is megvehető. Az anyukám viszont ennek pont az ellenkezője. Ha hazaérek az iskolából ebéddel vár, és megkérdezi milyen napom volt. Az összes fontos sporteseményen kint volt velem. Mondhatni csak ő áll mellettem..de azt hiszem ennyit a szülőkről. Elfelejtettem a másik szenvedélyemet, a nőket. Mindegy hogy barna, vagy szőke, kicsi vagy nagy..az összes odavan értem. Nem kell sorban állnom semelyiknél, mert ők állnak be az én soromba. A haverok szerint már annyi nővel volt szexuális viszonyom, mint égen a csillag. Az igazat el kell mondanom..ez igaz, de szerelmes még soha nem voltam. Egy-két srác a suliból áradozik arról, hogy nincs is szebb dolog, ha az ember megtalálja a párját. Én pedig erre csak annyit tudok mondani, hogy sajnálom az összes fafejet. 17 éves vagyok, bulizni kell, és élvezni az életet. Nincs olyan nő, aki ezen tudna változtatni.

- Jackson kész vagy már? – ideje visszatérni a jelenbe. Nagyot sóhajtottam és még egyszer megnéztem magam a tükör előtt. Minek jelmezbálba menni? Biztos ezt is a hülye iskolai tanács találta ki, hogy az idén az első félévet egy ilyen bulival zárjuk le. Végrehajtottam az utolsó simításokat a jelmezen. A Zorro felszerelés akkor lett tökéletes, amikor a kalap is a fejemre került.

- Már megyek is anya. – kiáltottam le a szobámból, és megfogtam a telefont. Biztos Derek és Danny jöttek el értem. Megbeszéltük, hogy a suli-buli előtt még felöntünk a garatra, és csak részegen jelenünk meg a jelmezes maskarán. Amikor leértem a lépcsőn, anyukám éppen egy tálca sütivel kínálta a barátaimat, akik kedvesen visszautasították azt.

- Anya, ne már. – forgattam meg a szemeimet, mire ő odalépett elém, és megigazította a fekete köpenyemet.

- Jackson tudod milyen fontos, hogy egészségesen táplálkozz. – nyomott egy puszit az arcomra, mire a két jómadár már ki is nevetett.

- Ideje indulnunk. – adtam egy futó puszit édesanyám arcára, aki jó szórakozást kívánt nekünk, és már be is csukódott mögöttünk a bejárati ajtó.

- Jackson, ha nekem ilyen mamám lenne… - ugratott Danny, és kinyitotta a Range Roverje hátsó ülését, aztán elővett egy üveg whiskeyt.

- Hagyjuk az ősöket. – dőltem neki a kocsi oldalának, és kikaptam a kezéből az üveget. A kupakot lecsavartam és a szomszéd sövénye közé hajítottam.

- Vigyázz Jackson baba, anya megláthat. – jött bele a dolgokba Derek is, mire meglöktem, de azért jól meghúztam a whiskeyt is.

- Nekem legalább süt. – mondtam a haverom szemébe nézve, aztán átadtam a kezébe az üveget, és beszálltam félig az autóba, hogy feltekerjem a hangerőt. Egy metál rock ment, amit mindhárman nagyon szerettünk. Az üveg egy párszor körbeért, és mikor kiürült egy mosollyal az arcomon azt is a sövény közé dobtam.

- Szép. – füttyentett Danny, aztán beszállt a vezetőoldalra, és megvárta, amíg mi is csatlakozunk hozzá. Szépen lassan felbőgette a motort, hogy elinduljunk a suli felé.

- Haver nem értem ezt a jelmezes szart. Minden évben az a Jessica Brown kitalál valami hülyeséget, és akkor mi jófejek szívjuk meg. – ezzel nekem is egyet kellett értenem. Az a csaj volt a bálfelelős és minden évben valami hülyeséget talált ki. Tavaly például jégszobor estet szervezett kint a focipályán – 10 °C fokban. Odafele csak erről tudtunk beszélni. Derek tűzoltónak öltözött be, Danny meg valami csavargónak. Hárman akár elmehettünk volna egy televíziós show-ba is, ebben a felszerelésben. Danny intenzív fékezéssel állt meg pontosan a padkával, és a dili kocsijával szemben.

- Fiúk a fuvar megérkezett. – vigyorogva nyitotta ki az ajtókat, és nagy nehezen szálltunk ki az autóból. A hidegben legalább már nem fáztunk. Elindultunk a bejárat felé, ahol pár többen is álldogáltak és cigiztek, vagy ittak valami puncsot.

- Remélem nem valami babazsúr lesz. – súgtam Derek fülébe, aki már a tornaterem felé lépkedett, és mi követtük őt.

- Remélem én is. – morogta, de aztán már egymás szavát se értettük, mert annyira hangosan szólt a zene. Mikor beléptünk félhomály fogadott minket, és sok-sok csillogó valami, ami a plafonról lógott le.

- Csicsás. – fintorgott Danny és elindult az italstand felé. Én közben a táncparkettet pásztáztam, de nem láttam még egy ismerőst se, vagy talán nem ismertem fel őket a jelmez és  a maszk miatt….

Lydia Martin

Általában mindenki izgatott amikor bejelentik a suliban, hogy bált rendeznek. A folytonos készülődés, a táncpartnerek és minden, amit csak ebben a helyzetben ellehet képzelni. De kezdjük az elejéről. A nevem Lydia Martin. 17 éves vagyok és a Beacon Hills gimi padjait koptatom. Kedvenc időtöltésemnek a vásárlást tekintem, de ugyanakkor a nyugis esték híve is vagyok. A szüleimmel élek, akik igazán kedvesek és néha rám is érnek a munkájuk mellett. Szerelmesnek soha nem voltam szerelmes. Na jó, talán egyszer az egyik Prada táskámba. Az a barna szépség még most is teljesen elveszi az eszemet. A kapcsolataimról elég annyit tudni, hogy néha vágyok egy kis nyugira, de jöhet egy kis figyelemelterelés is, ha már az első feltételt nem kaphatom meg. Vörös hajam van és zöld szemem amelyekkel néha eltudok csábítani egy-két személyt, de ugyanakkor az őrületbe is tudok kergetni velük hármat-négyet. A népszerűségi szintem valahol félúton helyezkedik el. Nem is vagyok éppen a suli First Lady-je, - arra ott vannak a pom-pom lányok, - de viszont a legalja sem. Ha akarom feltűnést keltek, de ugyanilyen tempóban is tudok elvegyülni.  Nem éppen vagyok bulizós fajta, de ha valamelyik felkelti az érdeklődésemet, akkor ki nem hagynám. Így volt ez most is. Az igazgató úgy döntött, hogy a félévi szünet elejére tesz egy jelmezes bált. Nos rólam elég annyit tudni, hogy ha jelmezes bálról van szó, nem éppen fog a ruhatáram egy tündérszerkó mellett kimerülni. Sokkal jobban szeretem az extrém dolgokat. Miután az igazgató ezt a szép kis bejelentést tette aznap délután már meg is rohamoztam az egyik közeli boltot, ami kivételesen ezekre a jelmezekre van kiképezve. Nem is sokat gondolkoztam a ruhákat illetően. Levettem 3 darabot mely úgy elnyerte a tetszésemet és még hozzáillő cipőket is találtam így mikor meg is szereztem ezeket a drágaságokat elégedett mosollyal az arcomon tértem haza. Persze a szüleimnek nem szabadna mutatnom ezeket a ruhákat mert hát bárhogy is nézzük a macskanős latex ruha vagy a mini ördög szerkó nem éppen egy visszafogottabb kategória. Ezért is örültem annak, mikor a szüleim bejelentették, hogy ismét egy üzleti vacsora elé néznek így csak talán reggel fognak hazaérni. Egy percig sem ellenkeztem. A következő lépésem egy sms Allisonnak, hogy tiszta a terep és most ott tartunk, hogy együtt készülünk a bálra.

- Úgy hallottam külsősök is jöhetnek. - szólalt meg egy idő után Allison, miközben a sminkjét próbálta helyretenni, de én még mindig a jelmezekkel voltam elfoglalva.

- Hm, idősebb pasik. - mosolyogtam rá, de tovább nézegettem a jelmezeket.

- Szerinted melyiket vegyem fel? - érdeklődtem tőle amitől megállt egy pillanatra a sminkelésben és odajött hozzám.

- Az ördögöset. Véleményem szerint tele lesz az iskola macskanőkkel. - válaszolt gyorsan és már lépett is vissza a tükörhöz.

- Igazad lehet. - mosolyodtam el és a macskanős szerkót már szépen összehajtogatva tettem a szekrényem mélyére. Fő a biztonság és azt sem kockáztathatom meg, hogy anyáék észrevegyék bármelyik jelmezt is. Az ördög szerkóval a kezemben léptem a fürdőbe és egy gyors zuhany után próbáltam magamra erőszakolni. A ruha tényleg mini volt, de még tűrhető kategória így nem sokáig kattogtam rajta. Mellrésznél pont jó és a hozzá beszerzett vörös magassarkú csizmám sem a legrosszabb darabok egyike. Azért sajnáltam, hogy nem volt az a fekete magassarkú vörösben mert az is illett volna hozzá, de mintha ez még jobb lenne. A hajamat most szétengedve hagytam és göndör fürtjeimet most egyenessé varázsoltam. A sminkemmel nem sokat bajlódtam, de a szokásos szájfényem, -  mely most vörösebb árnyalatban úszott, mint amúgy, - nem igazán maradhatott el. A végeredményt a kedvenc parfümömmel koronáztam meg és miután kiléptem a fürdőből még előkerestem az álarcomat. Igen, ez is kellett hozzá. Pont ezért lesz ez a dolog ennyire izgalmas. Még egy percre visszaandalogtam a fürdőbe és a tükörben méregettem magamat amikor már a ruhához illő álarc is felkerült. Elég tűrhető volt az egész, sőt kifejezetten imádtam.

- Na mit szólsz? - léptem ki a fürdőből, miközben nekitámaszkodtam az ajtófélfának, de egy pillanatra meg is akadtam mikor megláttam Allison boszi jelmezét.

- Ez most komoly? - játékosan elmosolyodtam, de ő csak vállat vont.

- Találj ki jobbat. Szerintem szexi. Nem túl kivágott és visszafogott sem. - pördült meg egy pillanatra, de még mindig jót mosolyogtam ezen.

- Végül is, - léptem oda hozzá, - ha ezt a köpenyt itt leveszed és a felsődet is lejjebb húzod, - igazgattam el a ruháját a saját tetszésem szerint, - akkor egész dögös. - léptem egy lépést hátra, hogy szemügyre vegyem őt, de aztán tekintetem az ágyra tévedt.

- Ez meg mi? - néztem arra a kalap-sapka-cilinder vagy milyen keverékre, majd a kezembe vettem.

- Hé, ezt hozzá kaptam. - vette ki a kezemből és egy picit rosszallóan ingattam a fejemet.

- Egész aranyos. - nyújtottam ki a nyelvemet rá, amin csak megforgatta a szemeit és ismét a tükörhöz lépett.

- Azt hiszem készen is vagyok. - igazította meg most már ő a ruháját, majd még felvette magára a jelmezhez illő lábbelijét és indulásra készen állt fel az ágyról, de én még mindig a kis vörös táskám után kutattam, amit végül 5 perces keresés után sikerült is megtalálnom. Belecsúsztatva a telefonomat, a sminkjeimet és még pár szükséges dolgot karoltam bele Allisonba és együtt mentünk le a lépcsőn. Most megígérte, hogy ő fog vezetni a suliig, így ráhagytam a dolgot. Miután bezártam mindent beszálltunk az autóba, majd már indultunk a suli felé. Nincsenek nagy kilátásaim az estét illetően, ahogyan elvárásaim sem, de egyet biztosan szeretnék; hogy teljes mértékben őrült legyen a dolog. A suli előtt már kocsisorok voltak és a parkoló is majdnem tele volt, de szerencsére az út másik oldalán akadt hely, amit most mi foglaltunk el. A kocsiból kiszállva még egyszer egymásra mosolyogtuk, majd elindultunk a suli felé, ahol már javában zajlott a bál. Nem is elsők, de nem is utolsók alapon vagyunk, így tökéletes. A téli jelmezes bál a suli tornatermében lett megrendezve. Mindenhol különböző színes díszek és egyéb dolgok voltak melyek hangulatosabbá tették az amúgy sivár tornatermet. Most még azt is megkockáztatom, hogy szeretek itt lenni. A terem tele volt ismerhetetlenül ismerős személyekkel. Volt aki éppen egy Micimackó stílusú jelmezben nyomult, de voltak itt hercegek és hercegnők is és megjelentek a macskanő stílusú hölgyemények is.

- Teljesen igazad volt. Ez a hely hemzseg a cicáktól. - fordultam Allison felé, aki elvigyorodott.

- Na mondtam én. Iszunk valamit kezdésként? - nézett rám, én pedig beleegyezően bólintottam egyet és a következő helyszínünk az italos asztal lett...

Jackson Whittemore 

A whiskey-től már kellőképpen jól éreztem magam, így a pulton támaszkodva féloldalasan lestem a lányokat. Ott egy ringó csípő, mellette egy kibuggyanó mell. Egyszerűen a paradicsomban voltam. Nem kellett aggódni az igazgató figyelmeztetése ellenére sem, hogy a jelmez ne legyen túl kihívó, és azért mindenki az ízlés keretein belül maradjon. Vicces, hogy ilyen szabályokat hoznak a 21. században, mintha még az őskorban lennénk. A lányok viszont nem a dilinek akartak tetszeni, hanem nekünk, és emiatt mindent bevetettek, mi pedig egy mosollyal, vagy egy ingyen itallal jutalmaztuk őket. Danny három pohár punccsal tért vissza hozzánk.

- Most komolyan ezt hoztad nekünk? – fintorogva emeltem fel a papírpoharat, és szagoltam bele. Egyből megütött az édeskés illat, és tudtam ettől maximum annyira leszek részeg még, hogy beszóljak Mrs. Wintersnek az ocsmány frizurája miatt.

- Nem tehetek róla. Azt mondta a pultos, hogy az igazgató nem engedélyezett erősebb italt a bálon. – nagyot sóhajtottam és úgy emeltem a saját poharamat koccintásra.

- Akkor igyunk erre a babazsúrra. – Derek és Danny szintén így tettek, és megtörtént a szertartásos buli nyitásunk. Éppen hogy belekortyoltam ebbe a szörnyűségbe, és vissza is tettem a poharat az egyik asztalra.

- Ideje lenne most már felpörgetni ezt a halálunalmat. – csaptam össze a két tenyeremet és elindultam a táncparkett felé. Thea a szőke pom-pom lány már ki is szúrt és elindult felém. A haját most bebodorította, és kilométerekről lehetett érezni azt a bűzfelhőt, amit maga után húzott. Még szerencse, hogy már megszoktam ezt a tömény illatot, és ha kellett pár másodpercig vissza tudtam tartani a lélegzetemet.

- Thea. – lepődtem meg színlelten, és a szokásos ’Most megvagy, és annyi mindent szeretnék veled csinálni’ mosollyal köszöntöttem, hogy egy pillanatra a szava is elakadt.

- Jackson, már annyit kerestelek. – szólalt meg a nyávogós hangján, ami egy normális emberi fülnek sértő lett volna, de én már edzett voltam.

- Nem voltam eltűnve baby. – csúsztattam az egyik kezem a derekára és kettőt léptem a táncparkett közepe felé. Nem kellett őt vonszolnom, jött magától is, és hercegnős jelmezéből kibuggyanó mellét hirtelen a mellkasomhoz nyomta.

- Ne ilyen gyorsan. – kacsintottam rá, és megfogtam a jobb kezét, a másikat még mindig a derekán pihentettem. Szerencsémre nem egy lassú szám következett, így nem kellett a test a testhez tánchoz folyamodnom. Hirtelen megpörgettem a tengelye körül, és háttal magamhoz szorítottam őt. A tuc-tuc ütemre vonaglott előttem, és formás fenekét az ágyékomhoz dörgölte. Annyira ismertem már minden mozdulatát, hogy ez meg sem lepett már. A szöszi az iskola ribanca hírében állt. A fél csapatnak megvolt, és én se maradtam ki. Egy-két buliban megkettyintettem, de soha nem tekintettem rá úgy, mint akivel járni szeretnék, vagy többet egy éjszakánál. A zene hamar véget ért, és én magam felé fordítottam őt.

- Köszönöm a táncot, hercegnő. – súgtam a fülébe, és mielőtt még ajánlatot tehetett volna, vagy letámad, már ott is hagytam a táncparketten és visszaindultam a haverjaim felé. A kis csapatunkhoz csatlakozott már Kevin és Justin is.

- Jackson. – jött oda mosolyogva a tornasorban megelőző barátom, akit én is ilyen lelkesen vállon veregettem.

- Na mi van már bevetetted a bránert? – üvöltötte túl a zenét Justin, mire mutattam neki, hogy menjünk egy kicsit távolabb a hangzavartól. Megálltunk a pult mellett, és rendeltem inkább egy üveg vizet magamnak, ha a puncs már nem jött be. A haverom furán nézett rám, és intett a pultosnak, hogy nem szeretnénk semmit.

- Hoztam egy kis szíverősítőt. – kacsintott rám, és a kéményseprűs jelmeze alól egy lapos üveget húzott elő. Cinkos mosoly ült ki az arcomra és közelebb hajoltam hozzá.

- Justin életmentő vagy. – kaptam ki a kezéből, és lecsavartam a kupakot a tetejéről. Oh..istenem ez egy eredeti gin volt. Jól meghúztam és körülnéztem, hogy senki nem látott-e minket, majd visszaadtam a kezébe.

- Nem tettem még be senkinek ma. – folytattam az elkezdett beszélgetést, amíg ő visszacsúsztatta az üveget a belső zsebébe. Arcán csalódottság tükröződött és a tömeget kezdte el pásztázni.

- Mit szólnál, ha kiválasztanánk egy csajt neked? – dőlt háttal neki lazán a pultnak és már láttam az arcán, hogy valami nagyon rosszban sántikál.

- Egy fogadásra gondolsz haver? – fordultam felé vigyorogva. Soha nem tudtam ellenállni a fogadásoknak. Én is a tömeget fürkésztem, de nem tudtam még mi lesz a tét, és mit kell tennem a csajjal.

- Igen arra. – kezdett bele. – De nem akárhogyan. Most az egyszer nagyban játszunk Jackson. – nézett mélyen a szemembe, és láttam rajta az elszántságot.

- Mire gondolsz Justin? – igazítottam meg az oldalamon a kardot, mert már kellemetlenül nyomta a nadrágomat.

- Nem meghúznod kell majd, hanem magadba kell bolondítanod annyira, hogy beléd is szeressen. – erre nem reagáltam egyből. Ez már komoly dolog, és ilyen játékba csak akkor megyek bele, ha én is nyerek vele, még hozzá nem kicsit.

- Mi a tét? – néztem rá kérdőn. Egyre kíváncsibbá tett a srác. – az ő arcán cinkos mosoly jelent meg, és egy lányon állapodott meg a tekintete.

- A csapatkapitány cím. Tudod, hogy három hét múlva választunk vezetőt, és én is meg te is esélyesek vagyunk. Most lehet te vagy a vezető, de az edző azt mondta lehet, jót tenne a csapatnak egy új irányító, és én… - már nem is akartam erre figyelni. Justin tisztában volt mindennel. Két hónap múlva lesz a legfontosabb meccsünk, ahova jönnek az egyetemi támogatók is megnézni minket. Nekem kell a csapatkapitánynak maradnom, hogy megkaphassam az ösztöndíjat. Itt már nem is volt min gondolkodnom.

- Benne vagyok. Három hét alatt magamba bolondítok egy csajt, aki a meccs előtt szerelmet vall nekem, és te meg boldogan lemondasz a csapatkapitányságról. Jól gondolom? – néztem a szemébe most már komolyan. A jövőm éppen elég nagy tét volt.

- Igen, jól. Azonban vannak szabályok is. Első, hogy a csajt együtt válasszuk ki, így nem lesz esélytelen a dolog. Kettő nem húzhatod meg a következő három hétben. Normálisan kell elérned, hogy beléd essen. Nincsenek a szokásos ’Jacksonos bevett ötletek’. Három pedig, hogy fel kell venned a szerelmi vallomását. Menni fog? – most már farkasszemet néztünk és én a kezem nyújtottam felé.

- Legyen. – kezet ráztunk, és a paktum megszületett. Most már mindketten a táncparkett felé fordultunk. Ő kiszúrt egy boszorkány jelmezes lányt.

- Bocsi, de a barnák nem jönnek be. – vontam meg a vállamat, és én is tüzetesen néztem végig a táncoló tömegen. A szemem megakadt egy farkon…és egy vörös ruhán. A lány éppen akkor emelte fel a fejét, és nézett gyönyörű zöld szemeivel az enyémbe.

- Legyen ő. – mosolyodtam el szélesen, mikor Justin is meglátta a vörös ördögöt. Bólintott, miközben én már arra gondoltam milyen jó kis játékba kevertem bele magam….

Lydia Martin

Ezen a bálon nem sok választékunk volt az italokat illetően csak amit az igazgató visszafogott stílusa engedélyezett. Nem mintha olyan lány hírében álltam volna, aki totál részegre issza magát, de a sok hercegnő között mégis úgy éreztem, hogy ez lett volna a menekülési pontom. Ehelyett csak a puncs jutott és az ásványvíz. Hát ez nagyszerű. Az italunkkal a kezünkben nézelődtünk és néha Allison úgy méregette a tömeget, mintha észrevett volna valaki érdekeset.

- Kit láttál? - érdeklődtem tőle, amikor már a harmadik alkalommal futott végig a tömegen és valakin megakadt a tekintete.

- Tudod, olvastam egy újságot. - indult el a tömeg felé, - ahol az ilyen jelmezes bálokról volt szó.

- És? - sürgettem őt, de valamiért már megint csendbe maradt így én próbáltam kitalálni mit is olvashatott. A jelmezek a belső énünket tükrözik? Vagy már végképp nem értem. Mert ha nekem egy ördög a belső énem, az hogy is mondjam, eléggé durva. Még egy ideig csak álltunk valahol a táncparkett szélén, aztán megint elindult, de most már folytatta is a dolgot.

- Azt írták benne, hogy minden jelmezhez illik egy másik. Például itt van az enyém, a boszi jelmez. Ehhez a varázslót írták és előbb észrevettem hármat is. - fejezte be, én pedig elég furán néztem rá.

- És mit írtak az ördöghöz? Az angyal megfelelőt? - mosolyodtam el, majd megrázta a fejét.

- Azt nem olvastam. - vont vállat, majd tovább nézelődtünk. Most komolyan megakarja keresni azt a három varázslót? Bár gondolom az újság mennyire izgalmas dolgokat említett meg a varázslókkal kapcsolatban, de mégis nem nagyon akartam járkálni ebben a magas sarkúban mert úgy éreztem magamat, mint aki minden másodpercben orra akar esni. Egyik helyről a másikra tipegtem, miközben Allisont követtem és mikor megálltunk még a ruhámat is sikerült megigazítanom.

- Na látod már őt? - érdeklődtem tőle, majd leült az egyik székre.

- Sehol. Pedig tudom, hogy most az újság teljes mértékben igazat mondott. Szerinted mennyire passzol össze a boszi és a varázsló? - érdeklődött tőlem, én pedig közben próbáltam feltornászni magamat az egyik székre. Miért kell ilyen magas székeket ide rakni? Sosem értettem.

- A boszi és varázsló? Igazán varázslatos páros lennétek, de nem hinném, hogy nála kellene leragadnod. Mármint újság az újság, de lehet, hogy a nyomi alakok öltöztek varázslónak. Inkább nézelődj még egy kicsit. - tanácsoltam, majd ismét a többieket nézte. - Csak szerintem undorítóak ezek a hercegnős jelmezek? Mármint nézz rájuk, mintha két lábon járó sütik lennének. - kezdett bele Allison, de ezen csak jót mosolyogtam.

- Amelyik pasi erre beindul, az nem normális. - tettem hozzá, de azért én is megnéztem őket. Mintha valami mesében lennénk és elleptek volna a különböző Hamupipőkék, akik keresik a párjukat. Bár Hamupipőkének is lett egy idő után hercege, de ilyen ruhában? Ugyan már. Amúgy sem vagyok oda a rózsaszín összeállításért, de ebben a stílusban még rosszabb. Ahogyan itt csillognak-villognak felérnek egy két lábon járó katasztrófával.

- Azt hiszem kimegyek a mosdóba. - ügyeskedtem le magamat a székről, majd beléptem a mosdóba, ahol megint egy hercegnőbe akadtam és egy macskanőbe. A szőke hajú hercegnő azt ecsetelte a barátnőjének, hogy mennyire helyben hagyták őt a táncparketten, pedig már nyeregben érezte magát. Egy pillanatra ezen elmosolyodtam és a sminkemet nézegettem a tükörben.

- Pedig te veled ez nem fordulhat elő. - hallottam még a másik lány ugyanolyan idegesítő hangját, amikor kiléptem a mosdóból és visszamentem Allison mellé.

- Képzeld, ott sem szabadulhattam meg a förtelmes daraboktól. - ültem vissza Allison mellé.

- Támadnak a hercegnők. - ugrott le a székről, - Gyere, táncoljunk. - kacsintott és már indult is a táncparkett felé. Én még azzal szenvedtem, hogy ebbe a ruhába hogyan fogok lejutni a székről, de mikor sikerült már indultam is utána. Szerencsére egy gyorsabb szám következett, amin teljesen elvoltunk és jót mosolyogtunk azon, amikor egy Superman és egy vámpír megkörnyékezett így velük táncoltunk tovább. Aztán még páran csatlakoztak hozzánk és valamelyikük az ördögfarkammal szórakozott, ami először engem is szórakoztatott, de aztán hátrafordultam és megcsapdostam vele az illetőt. Végül csak 4en maradtunk és még Allison a Supermannel volt elfoglalva én próbáltam ráhangolódni a vámpírra, aki viszont egy hercegnő után kacsintgatott, így nem nagyon éltem bele magam a dologba. Adok neki 2 percet, meg Csipkerózsikának egy riszamenetet és már el is vesztettem a táncpartneremet. Nagyot sóhajtottam, amikor a gyanúm beigazolódott és Allisonnal is valami hasonló történt, de ő most tanácstalanul forgolódott Superman után.

- Hercegnők. - forgattam meg a szemeimet és közelebb táncoltam magam hozzá. Egy ideig követtük a ritmust és inkább együtt táncoltunk, amikor leállt a zene és kifújva a levegőt néztem körbe a terembe. Ekkor viszont megpillantottam egy tőlem nem messze álló Zorronak öltözött személyt, aki ugyanúgy engem nézett. A tekintetünk összeakadt én pedig egy pillanatra megszólalni sem bírtam. Rámosolyogtam és kicsit zavartan igazítva meg a hajamat fordultam vissza Allison felé, aki semmit nem látott az egész dologból. Viszont az a tekintet vonzott. Talán túlságosan is, mint kellene.